Régen nem írtam semmit:S Ennek oka az hogy kb 1 hete érkezett hozzám egy új jövevény, aki minden időmet maximálisan leköti. Végre van kivel törődnöm és ő maximálisan meg is hálálja ezt a törődést. Egy képet azért fölteszek, hogy értsétek mire gondolok:

A Berlin Calling rétegfilm, de többet akar. A szabályai egyértelműek és kiszámíthatóak, de nem olyan értelemben, mint egy műfajfilmnek, hanem úgy, hogy egy bizonyos célközönséggel ("underground techno", "partikultúra") közösen átélt élményekre épít. Épp ezért hiteles is, hiszen egyértelműen személyes élményekből táplálkozik. Ez önmagában azonban nem lenne elég a film szélesebb körű áttöréséhez, másrészt viszont épp egy olyan mikrokultuszt képes maga körül generálni, ami miatt aztán "kívülállók" számára is fontosnak tűnik fel, egy rétegkultúra reprezentánsaként. A Berlin Calling túlmutat a filmen magán, vagy mondhatjuk úgy is: a Berlin Callingnak mint terméknek csak egy szelete a Berlin Calling című film.

 "...az élet olyan, mint egy kombinációs zár, csak hát lényegesen több számmal, Ha a megfelelő sorrendbe tesszük, kinyílik a zár Nincs ebben semmi csoda, és a  dolog nem szerencse kérdése. Még az sem számít, kik vagyunk, ha ismerjük a helyes számokat. Hasonlóan azt mondhatjuk hogy a gondolatoknak és a tetteknek létezik egy helyes kombinációja, ami lehetővé teszi, hogy szándékainkat megvalósítsuk és ez a kombináció kideríthető, ha kutatunk utána."  
/Brian Tracy /
 

Egy ideje már nem osztottam meg semmit sem. Ez nem az érdeklődésnek, vagy esetleg az érzelmeknek a hiányát jelenti, hanem egész egyszerűen egy másik megnyilvánulási formát használtam az utóbbi 1 hétben, ami pedig a fotózás. Néhány képet csatolok, a többi a deviantart-on "díszeleg"

Voltunk hétvégén Széphalomban is, de sajnos az időjárás kifogott rajtunk, ugyhogy maradt az autóból fotózás:

Már említettem a kilátást az erkélyemről, ami olykor eléggé misztikus hatást gyakorol rám:

Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem működik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk.